Védjük meg az iskoláinkat!

A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETÉNEK
FELHÍVÁS A SZÜLŐKHÖZ

Az a település, amelyikben nincs iskola, joggal érzi úgy, hogy nincs jövője. Nem véletlen ezért, hogy a községek, a városok, a főváros kerületei büszkék iskolájukra, az iskolák által nyújtott teljesítményre, az iskola diákjainak eredményeire. Ki ne emlékezne tanáraira? Ki ne szeretné, hogy gyermeke abba az iskolába járjon, ahol ö tanult? Ki ne segítene gyermeke iskolájának? Ki ne szeretné, ha az iskola vezetőivel, pedagógusaival megbeszélhetné gondjait? Ki ne érezné úgy, hogy köze van ahhoz is, hogyan érzi magát gyermeke az iskolában?

Ezekre a kérdésekre ma még sokan tudják tiszta szívvel azt a választ adni, az iskola a mienk: a községé, a városé, a gyerekeké, a szülőké. Mert ma még az iskola a lakóközösségért, a lakóközösséggel együtt tölti be rendeltetését mindenütt. Ma még a községé, a városé az iskola, a közösség képviselői választják ki, bízzák meg az intézmények vezetőit, kísérik figyelemmel működésüket és segítik, ha szükséges.

A Kormány azonban úgy gondolja, hogy jobban tudja, mire van szüksége egy-egy település lakosságának. El tudja dönteni, hol működjön iskola, és azt is, mely településen lehet bezárni az egész iskolát vagy az iskola felső tagozatát. El tudja dönteni, ki alkalmas arra, hogy – a miniszter által kinevezett és megbízott igazgatóként – az állam szándékai szerint vezesse az iskolát. El tudja dönteni, melyik pedagógus alkalmas arra, hogy központi program szerint, az állam által kijelölt tankönyvből, az állam által fontosnak tartott érdekeket és értékeket közvetítse a tanulóknak, ha kell, figyelmen kívül hagyva a gyermek és a szülő akaratát, érdekeit.  Mert a Kormány államosítani akarja a községek, a városok, a fővárosi kerületek iskoláit. Az államosítás azt jelenti, hogy a közösségi vagyont ingyenesen állami tulajdonba veszik, az iskolák pedig – ha nem zárják be őket – a kormányhivatalok irányítása alá kerülnek.

A Kormány azt gondolja, a tavalyi választás eredményei feljogosítják arra, hogy a községek, városok, a fővárosi kerületek közösségét kizárja azoknak a döntéseknek a meghozatalából, amelyek közvetlenül érintik mindennapjaikat, sorsukat. A megyék által működtetett iskolákra az állam már rátette a kezét. Az sem érdekelte, hogy olyan intézményekről van szó, amelyeket a községek, a városok adtak át ideiglenesen, megállapodással a megyéknek.

Rövidesen megkezdődhet az átvett középiskolák összevonása, és a szakképzés átalakítása ürügyén, a szakiskolák bezárása.

Nincs sok idő arra, hogy az egyes községekben, városokban, fővárosi kerületekben élők elmondják véleményüket. November végéig a Parlament elfogad minden olyan törvényt, amelyek alapján a helyi közösségek a jövőben legfeljebb csak arról dönthetnek, miképpen hajtják végre az állami utasításokat.

Sok esetben nem az önkormányzatok tehetnek arról, hogy a kialakult helyzetben kénytelenek intézményeket összevonni, bezárni, pedagógusokat elbocsátani.

Arra kérünk ezért mindenkit, aki úgy gondolja, akar és továbbra is szeretne dönteni saját és lakóközössége sorsáról, kezdeményezzen a polgármesternél közmeghallgatást, fórumot. Az ott kialakított véleményekről tájékoztassák a nyilvánosságot, értesítsék a köztársasági elnököt, az országgyűlés elnökét, a település országgyűlési képviselőjét.

Budapest, 2011. október 25.
Pedagógusok Szakszervezete